ANDERSON ESITI VÁLASZOLT A KÉRDÉSEINKRE

Gratulálok az első edzőmérkőzésen nyújtott teljesítményhez, a győzelemhez. Milyen érzés volt újra a pályán lenni, kipróbálni magad az új csapatban?

Nagyon jó érzés volt, hálás vagyok, hogy a klub rögtön lehetőséget adott nekem a játékra, mert már hosszú-hosszú idő nem játszottam. A szakmai stáb és a csapattársak is segítőkészek voltak az első pillanattól kezdve. A meccs is remek volt, nagyon sok fiatal tehetség van a csapatban velünk, a tapasztaltabb játékosokkal kiegészülve. Örülök, hogy sikerült megnyernünk az első felkészülési meccset és továbbra is így kell dolgoznunk, hogy elérjük a céljainkat.

Ahogy te is említetted, hosszú idő óta, több mint egy éve van már, hogy utoljára tétmérkőzést játszottál. Hogyan sikerült formában tartani magad ez idő alatt?

Bár mérkőzésen valóban nem léptem pályára, folyamatosan edzettem a csapattal. Pascal Jansennek és a stábjának rendkívül hálás is vagyok, hogy erre megkaptam a lehetőséget. Természetesen mentálisan ez egy nagyon nehéz időszak volt a számomra és büszke vagyok rá, hogy a szituációtól függetlenül, mindent megtettem a tréningeken, száz százalékot nyújtottam annak ellenére is, hogy nem léphettem pályára a meccseken. Már nagyon várom a pillanatot, hogy tétmérkőzésen is visszatérjek.

Menjünk vissza egészen a gyerekkorodhoz, Warri városában születtél, de Portugáliában kezdtél neki a nagybetűs futballnak. Hogyan telt a fiatalságod Nigériában, hogyan kerültél Európába?

Jó gyerekkorom volt, remek szülők és testvérek között nőttem fel. Mikor iskolába jártunk, már akkor minden szabadidőnket a focira szenteltük, az utcákon játszottunk. Bekerültem egy amatőr csapatba, ahol versenyszerűen játszottunk és az egyik reggel, egy tétmeccs másnapján az edzőnk mondta, hogy egy játékosmegfigyelő szeretné, ha vele tartanánk Portugáliába. Tudtam, hogy magasabb szinten szeretnék játszani, így nem kellett sokat gondolkodnunk, mindent előkészítettünk az utazásra és hamarosan indultam is.

Karriered során aztán játszottál többi közt a portugál és belga első osztályban is. Lehetőséget kaptál klub szinten is a nemzetközi porondon. A Gent csapatával legyőztétek a Harry Kane és Kyle Walker vezette Tottenhamet. Van kedvenc emléked a sok közül, klubszinten?

Nagyon sok jó emlékem van a múltból, de ellenféltől függetlenül tekintek vissza ezekre. Minden meccs, minden pillanat, amikor focizhatok rettenetes fontos számomra. Persze voltak nagyon fontos találkozók, akár magasabb szintű csapatok ellen, amit mindig jó megtapasztalni játékosként, de nem tudok kiemelni egyetlen momentumot, emléket sem, hiszen minden egyes momentumát élvezem annak, ha a pályán lehetek.

A nagy sikereket elért nigériai válogatottban huszonegy évesen debütáltál, Stephen Keshi szövetségi kapitány regnálása alatt. Olyan játékosokkal játszhattál együtt mint, Alex Iwobi vagy éppen a Chelsea-vel Bajnokok Ligáját nyert John Obi Mikel. Milyen érzés volt ez, főleg ennyire fiatalon?

Ez elképesztő érzés, minden nigériai játékos, legyen fiatal vagy idősebb, arról álmodik, hogy a válogatottban játszhasson. Az előző kérdésre rákapcsolódva, úgy gondolom a karrierem legszebb pontja, hogy ott állhattam a kezdőcsapatában és válogatott játékosként énekelhettem a nemzeti himnuszt. Mindig is ez volt számomra a cél és az, hogy sikerült tulajdonképpen egy valóra vált álom volt.

Az elért sikereket, magas szinten gyűjtött játékperceket és életkort tekintve hatalmas rutint hoztál ebbe a rendkívül fiatal keretbe. A szavak embere vagy, vagy te is inkább a tettekkel mutatod a fiatalabb korosztálynak az irányt, mint a társad a középpályán, Bojan Sankovic?

Nem az a fajta ember vagyok, aki bemegy az öltözőbe és ráordít a társakra, inkább a pályán szeretek példát mutatni, sok kommunikációval a játék közben. Segítek a fiatalabb korosztálynak, egy-egy rossz döntés, kevésbé jó passz esetén szoktam jelezni, hogy esetleg másképp kellett volna. Kívülről nem feltétlenül látszik, de szeretek vezéregyéniség lenni és örömmel adok tanácsokat a fiatal játékosoknak, akik felém fordulnak.

Együtt érkeztél Owusu-val a Ferencvárostól és így biztos könnyebb volt a váltás. Említetted, hogy a csapattársak, a stáb igyekszik úgy viselkedni, hogy ti komfortosan érezzétek magatokat nálunk és ez fontos számodra. Hogyan sikerül a beilleszkedés?

Könnyebb együtt, de úgy gondolom én egyébként is könnyen beilleszkedek, mert szeretek kapcsolatot teremteni a csapattársakkal. Nagyon hamar sikerült lakást találni és ez is megkönnyíti a helyzetet, mert nem szeretek hotelben lakni. Mikor az ember felkel minden nap és bemegy dolgozni, fontos, hogy a környezet komfortos legyen számára és olyankor minden olyan természetesnek tűnik. Nem olyan vagyok, aki sokat jár ki a városba csavarogni, úgyhogy nekem teljesen megfelel Zalaegerszeg. Tetszik, hogy minden közel van, mert Budapesten például közel egy órát utaztam az edzésekért.  

A köszöntő videóban említetted, hogy mindenképp szeretnél a csapattal feljebb kerülni a tabellán, megalapozni a biztos élvonalbeli pozíciót a következő szezonra. Mi az első benyomás azután, hogy játszottál a csapattal?

Ez így van, a lehető legmagasabbra szeretnénk feljutni a tabellán és erre minden lehetőségünk megvan. Úgy gondolom a csapatban lévő minőség nem tükrözi a csapat jelenlegi pozícióját. Mielőtt ide érkeztem is láttam a Zalaegerszeget játszani. Amikor megtudtam, hogy érdeklődik utánam a klub, nagy figyelmet fordítottam a klub meccseire, játékára és sokszor csak apróságokon, a részleteken múlt egy-egy jobb eredmény. Megvan a potenciál és az ambíció is ahhoz, hogy bennmaradjunk és akár feljebb végezzünk a szezon végén.

Köszönjük az interjút, Andy!