SOÓS ISTVÁNRA EMLÉKEZÜNK

Ahogy ígértük, a héten több formában is megemlékezünk Soós Istvánról, akiről ezúttal egykori csapattársaival, barátaival beszélgettünk. Czigány Csaba és Péter Zoltán a pályán és azon kívül is remek kapcsolatot ápoltak Cukival. Kérésünkre ők is megosztották velünk gondolataikat, emlékeiket.

ZSENIÁLIS JÁTÉKOS

„Pista odafigyelt mindenre, előttem sokáig ő viselte a csapatkapitányi karszalagot és rengeteget tanultam tőle én is. Én 1972-től kezdve jártam a mérkőzésekre, amikor a csapat első alkalommal került fel az NB I-be. Ismertem és láttam sok kiváló játékost játszani a ZTE-ben, de én Soós Pistánál sem akkor, sem azóta, jobb futballistát nem láttam.” – kezdte, Péter Zoltán.

„Pisti már nem jött velünk, de voltunk öregfiúk tornán még Salgótarjánban, ahol találkoztam Törőcsik Andrással, akivel jól ismertük egymást, voltunk sajnos együtt kórházban is. Törőcsik odafordult hozzám és megkérdezte, hogy mi a helyzet Soós Pistivel. Úgy gondolom ez jó példája annak, hogy a zseni felismeri a másik zsenit. – emlékezett vissza, Czigány Csaba.

A BALESET

Történt egyszer egy mérkőzésen, hogy szerencsétlen módon a labda épp egy, a pálya felett repkedő fecskét talált el és a madár a földre zuhant. Soós István ekkor azonnal odarohant és a játékkal nem törődve, felvette, majd a tenyerében vitte le a sérült állatot.

„Igen, pontosan így volt. Abban a pillanatban otthagyta a futballt, az nem érdekelte. Pistinek volt egy olyan beceneve is, hogy: A madarász. Szerette őket és ezt én is csak hallottam, de úgy tudom, Nagykanizsán egyszer elfelejtett edzésre menni, mert épp madarászni volt. Többször is voltunk együtt a szabadban, a természetben Pistával, aki vadászni is szeretett.” – Péter Zoltán

„Ott voltam, játszottam azon a meccsen. Ráadásul emlékszem, hogy kora délutáni időpontban játszottunk, hatalmas hőség volt, nem voltunk túl jók és a mérkőzés tudósításában azt írták: A félidő egyetlen értékelhető jelenete az volt, ahogy Cuki lesegítette a sérült madarat a pályáról.” – Czigány Csaba

TEREMBAJNOKSÁG 83’

„Lehet, hogy nem emlékszem teljesen jól, mert már régen volt, de érdekes, hogy az utolsó gólunknál én adtam be a labdát Pistának, amivel ő lett a gólkirály éppen engem megelőzve. Mi sosem törődtünk vele, hogy ki szerez gólt, jobb helyzetben volt és mindig is remekül megértettük egymást a pályán. Talán ennek is köszönhető, hogy sikerült megnyernünk a tornát.” – Péter Zoltán

„A futball valamikor a grundon indult és most is abból kéne kiindulni, hogy onnan neveljük ki a játékosokat. Jók voltunk a teremtornákon, nekem a legkedvesebb emlékem, amikor Budapesten sikerült megverni a Honvédot a négyes döntőben és több mint 1500 szurkoló kiabálta nekik: Hol a labda? Minket külföldre is hívtak, játszottunk a Bayern München és a Hamburg ellen is, ezek szép emlékek.” – Czigány Csaba

A FOCIN TÚL

„A labdarúgáson kívül úgy gondolom, ő egy szerény ember volt, aki nem törődött a hírnévvel, egyszerűen élt és nem szállt a fejébe az, hogy ő egy kiváló futballista. Sok időt töltöttünk együtt, ahogy abbahagyta a labdarúgást és később megszülettek az unokái egy-két alkalommal szívesen vittük együtt a fiatalokat horgászni is.” – Péter Zoltán

„Nem csak csapattársam, de barátom is volt. Volt szerencsém két hónapja elmenni hozzájuk és a kórházban is látogattam. Segítőkész volt, jó ember. Bárki segítségre szorult, akár fiatalabbak, ő ott volt és ez a futballban is megmutatkozott, nem véletlenül lett csapatkapitány. Mindenki ilyen ember legyen a pályán és azon kívül is!” – Czigány Csaba

A képek forrása: Zalatáj Kiadó

A két egykori szintén kiváló labdarúgónak, ZTE legendának, Czigány Csabának és Péter Zoltánnak köszönjük a beszélgetést!

Soós Istvánra emlékezünk.