Új játékosainkat bemutató sorozatunkban ezúttal Zöldesi Illéssel, a ZTE FC fiatal kapusával beszélgettünk.

- Honnan származol, hol kezdted a futballt?
- Nyíregyházán születtem, ott kezdtem el játszani egy Dávid SC nevű helyi iskolacsapatban, onnan igazoltam a Nyírsuli csapatába, majd 15 évesen Győrbe kerültem akadémiára. Győr után az első felnőtt csapatom a Diósgyőr volt, majd a Videoton következett, ahonnan Kisvárdára adtak kölcsön.
- Kisvárdán meg kellett küzdened a helyedért, ki kellett várnod, hogy eljöjjön a Te időd. Itt, Egerszegen elve a Te neveddel feliratozták az 1-es számú mezt, első számú kapus vagy, érkezésed után az eddigi rutinos kapus távozott is. Nyilván ez egy jóleső bizalom, egyben viszont felelősség is. Nem nyomaszt ez az érzés?
- Egyáltalán nem nyomaszt, aki élsportra adja a fejét, ebből szeretne megélni, annak ezt a fajta terhet, nyomást tudnia kell elviselni, egyben jó érzés, hogy a bizalom megvan, a teljesítményemmel pedig szeretném is ezt meghálálni.
- Van a Zetében versenyhelyzet a posztodon?
- Természetesen van, Szemerédi Norbertet és Macher Dávidot is jó kapusnak tartom, úgy gondolom, hogy kapusok terén is jó „brigádunk” van, folyamatosan jó teljesítményt kell nyújtanom, hogy én maradhassak a kapuban.
- Tavaly gyakorlatilag végigvédted a szezont Kisvárdán, egy feljutó csapatban. A feljutás után nyilván előtted is felcsillant az NBI-es bemutatkozás lehetősége. Nem érzel egy kis csalódást egy újabb másodosztályú idény miatt?
- Nincs bennem csalódottság, egy profi klubhoz tudtam szerződni, ahol nagy célokért tudok küzdeni és NBI-es körülmények között készülni. Számomra az a fontos, hogy a fejlődésem töretlen legyen, ehhez pedig Zalaegerszegen adottak a feltételek mind szakmai téren, mind pedig a körülményeket illetően.
- Tavaly testközelből láttál egy később feljutó NBII-es csapatot. Összehasonlítva a Zete jelenlegi keretét a Kisvárda feljutó csapatával, milyen erőt képvisel a jelenlegi egerszegi keret?
- Úgy gondolom, hogy minőségileg hasonló, talán kicsit jobb is, viszont össze kell még szoknunk. Ha az a szerencse, ami Kisvárdán megvolt, hiszen ennek is szerepe volt, a kérdéses meccsekből sorra győzelemmel tudtunk kijönni, szóval, ha a szerencse itt is mellénk áll, akkor hasonló eredményt ez a keret el tud majd érni.
- Milyennek láttad belülről az első két meccset?
- Én mindkét meccset jól éltem meg, szerintem jól játszottunk, az első meccset meg is nyertük, de a másodikban benne volt, hogy nyerni tudunk, sajnos 1:1-es állásnál a helyzeteinket nem tudtuk értékesíteni. Ha viszont ha a következő fordulókban pontokat tudunk szerezni, akkor ez a hazai egy pont is értékes lehet. Most jönnek azok a mérkőzések, melyeknek a kimenetelétől függ a
tabellán elfoglalt helyünk. Győr, Békéscsaba, Nyíregyháza, három nagyon fontos meccs jön, egyelőre veretlenek vagyunk, ez jó alap lehet a folytatáshoz.
- Szemlátomást ideális kapusalkat vagy, a játék mely elemeit tartod leginkább erényeidnek?
- Úgy gondolom, hogy a beadásokra jól mozdulok ki, ezt szeretem is, valamint az egy az egyes szituációkat is jó arányban megoldom.
- Húszéves fiatalként is „hangos” kapus vagy?
- Természetesen, a pályán korosztálybeli különbségek nincsenek, egymásért küzdünk, bármilyen korosztályú és kaliberű játékos játszik előttem, én ugyanúgy segíteni akarok. Nem az számít, hogy ki hány éves, csak az a lényeg, hogy miként tudjuk egymást segíteni.
- Van példaképed a kapusok között?
- Konkrét példaképem nincs, persze vannak kapusok, akiket jónak tartok, akikre felnézek, de feltétlenül követni senkit sem akarok. A teljesítményt elismerem, ilyen kapusnak tartom külföldön Buffont, itthon Kovácsik Ádit, akivel napi kapcsolatban vagyok. Amit ők elértek, azt nagyra tartom, de mindenkinek - így nekem is - a saját pályáját kell futnia.