Mocsi Attila 2022.01.17-től volt a jövő klubjának tagja, s ez idő alatt nem csupán a mi, de a szurkolóink szívében is kiemelkedő helyet harcolt ki magának.

Mocsival a Zetében töltött időszakáról beszélgettünk.

Mesélj egy kicsit a Zetés pályafutásodról!

„Másfél évvel ezelőtt Waltner Róbert irányítása alatt kezdtem meg a pályafutásomat a ZTE-ben, nála mutatkozhattam be az NB I-ben, így bár nem sokat dolgoztunk együtt, neki is hálás vagyok. Őt követte az edzői székben Ricardo Moniz, akinél nagyon sokat tudtam fejlődni, rengeteg plusz munkát végezhettem nála egyénileg is, illetve az önmagamban való hitben is az ő irányítása alatt fejlődtem a legtöbbet. Mellettük természetesen említést érdemel Boér Gábor, akivel befejeztük a kupasorozatot, és akinél úgyszintén nagyon sokat tanulhattam. Nagyon sok taktikai elemet hozott a csapat játékába. Megemlíteném Dragóner Attilát is, aki az ittléte alatt sokat hozzáadott a mindennapjainkhoz.

Mindenkinek, akivel együtt dolgozhattam a Zetében töltött idő alatt nagyon hálás vagyok és büszke arra, hogy több remek stábtag is segítette a fejlődésemet.”

Bizonyára mindannyian ki tudnánk emelni legalább egy olyan Zete-emléket, amelyben Mocsi Attila szerepel, de kíváncsiak voltunk ő mikre gondol vissza a legszívesebben.

„ A legkorábbi emlékem természetesen az, amikor először léphettem pályára Zete mezben az NB I-ben a MOL Fehérvár elleni bajnokin a 23. fordulóban. Ezt követte az AC Milan ellen szerzett fejesgólom, amit egy nagyon kiemelkedő helyen őrzők a szívemben. Aztán természetesen ott van a Magyar Kupa győzelem is, amit szerintem nem is érdemes részleteznem, hiszen nem csak nekünk, de a szurkolóknak is elmondhatatlanul sokat jelentett, örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy mindennek a részese lehettem és Zalaegerszegre vihettük haza a trófeát.” – emelte ki Mocsi a legjobb ZTE-emlékeit.

Milyen volt ennek a csapatnak a részese lenni?      

„Egy nagyon jó közeg, nagyon jó társaság alakult ki, hiszen többnyire fiatal játékosokból áll össze a csapat. Ha őszinte akarok lenni, akkor ezt lesz a legnehezebb hátra hagynom. Szerettem a részese lenni ennek a csapatnak, nagyon jól éreztem magam Zalaegerszegen, nagyon sok barátom lett. Nyilván voltak olyan játékosok, akiket régebb óta ismertem: ilyen volt Szendrei Norbi és Huszti Andris, de úgy gondolom, hogy az itt töltött idő alatt sokkal szorosabb lett a velük való kapcsolatom is. Mellettük kiemelném még Németh Danit, akit nem ismertem korábbról, de nagyon jó barátom lett. Hiányozni fog ez a csapat.

A fiatal társaságról jut eszembe: mit gondolsz, számodra is a ZTE volt a jövő klubja?

„Úgy gondolom, hogy igen. Óriási lehetőség volt számomra, hogy ide kerülhettem, hiszen egy szintlépés volt, hogy NB II után itt folytathattam a pályafutásomat. Külön szeretném megköszönni a tulajdonos Úr segítőkész hozzáállását, az átigazolásnál nagyon odafigyeltünk a részletekre és éreztem, hogy nagyon szeretnék, hogy csatlakozzak a Zetéhez, ami nagy pluszt jelentett nekem abban, hogy ide igazoljak. Éreztem, hogy jó helyre fogok kerülni. A fiatalok számára kifejezetten remek választásnak tartom, hiszen rengeteget lehet fejlődni, előtérbe vannak helyezve és az edzések után még különállóan is foglalkoztak velünk, ami szerintem óriási dolog. Én is fiatal játékosként kerültem ide és az első perctől kezdve éreztem, hogy bíznak bennem és számítanak rám, amit ezúton is köszönök.”

Mondanál valamit búcsúzóul?

„Nehéz ilyenkor megtalálni a szavakat. De nagyon köszönöm a stáb, a vezetőség és a dolgozók befektetett munkáját és természetesen köszönök mindent a Zete-szurkolóknak, akik kitartottak a csapat mellett és biztattak minket. Köszönöm, Zalaegerszeg, hajrá, Zete!"