A Békéscsabai Munkás Testedző Egyesület 1912-ben alakult meg. A klub színe rövid ideig kék-sárga volt, ám rövidesen lila-fehérre változott, ez a szín határozta meg a következő évtizedeket is.
Az egyesület neve szintén többször megváltozott, legjelentősebb sikereit a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években Békéscsabai Előre Spartacus SC néven érte el.
A csabaiak évtizedeken keresztül a másod-, néhány alkalommal a harmadosztályban szerepeltek, az igazi áttörést az 1970-es esztendő hozta, amikor országos mintára Békéscsabán is megvalósították a helyi egyesületek fúzióját. Az újonnan alakult központi egyesület beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a néhány év alatt felépített gárda 1974 tavaszán vívta ki a jogot az első osztályú szereplésre.
A békéscsabai stadion – melyben a feljutást követően új lelátó épült - igazi oroszlánbarlangnak számított.
A békéscsabai labdarúgás kapcsán meg kell említenünk a csapatot az első osztályba vezető Babolcsay Györgyöt, a fiatal edzőként Csabán debütáló Mészöly Kálmánt, a kupagyőzelmet, ezáltal nemzetközi szereplést elérő Csank Jánost, a klub ikonikus labdarúgóját, majd edzőjét, Pásztor Józsefet, valamint VB-résztvevő játékosát, Kerekes Attilát.
A ZTE-vel vívott első osztályú párharcok kiegyenlített erőviszonyok mellett, a hazai pálya dominanciájával zajlottak. 1974 és 2005 között mindössze 2004-ben született vendéggyőzelem a két csapat párharcában, ekkor azonban tavasszal és ősszel is a ZTE győzött Békéscsabán. 
A két csapat első osztályú mérlege kedvező csapatunk számára, a 46 összecsapásból 17 alkalommal a zalai szurkolók örülhettek, 18 mérkőzés végződött döntetlenre, 11 alkalommal pedig a lila-fehérek diadalmaskodtak.
A másodosztályban kiegyenlítettebb a mérleg, 14 találkozón 5 ZTE győzelem, 5 döntetlen és 4 viharsarki siker született. Az azonban máig igaz, hogy a Békéscsaba története során – osztálytól függetlenül – még sohasem tudott győzni Zalaegerszegen.